Életünk legnehezebb feladata a veszteségek feldolgozása. Ebben a helyzetben gyakran a környezet is tanácstalan, és nem biztos, hogy a megfelelő segítséget tudja nyújtani.
A legfontosabb ilyenkor a magány oldása és a hétköznapi teendőkbe való besegítés, hogy a gyászoló a bánatában ne érezze magát egyedül. Ne sürgessük őt és ne adjunk erőteljes impulzusokat az újrakezdéshez – az elengedés nem megy egyik napról a másikra. Az a szerencsés, ha a gyászoló túljut a lelki folyamat minden stádiumán.
Néhány sorban összefoglalom, hogy mi is zajlik ilyenkor bennünk és mely tünetek mutatják, hogy a gyász feldolgozásában elakadtunk.
Veszteség feldolgozásának szakaszai:
• elutasítás
• felszakadó érzelmek
• keresés és elválás
• önmagunkhoz és a világhoz való új viszony kialakítása
Néhány gyászt kísérő érzés:
üresség, lemondás, harag, tehetetlenség, meg nem értettség, magány, értékvilág átrendeződése
Elfojtott gyász tünetei:
• görcsös kapaszkodás a múltba
• örökös bűntudat
• depresszió
• céltalanság
• kötődési képtelenség
• elzárkózás a jövő elől
Az aktivitásba való visszatérést segíti:
• belső védettség megteremtése
• új élethelyzetre történő ráhangolódás
• új énkép kialakítása
• új célok kitűzése
• új napi ritmus kialakítása
• tudatosan keresni az emberek társaságát
• kreativitás fejlesztése
Bővebben:
V Kast: A gyász