Győzd le Te is a depressziót! Én már megtettem.
Túl a 30-on és néhány mélyponton
(a veszteség feldolgozása)
A második főiskolán (kb. 5 éve) egy beadandó házim után a tanár félrehívott és azt mondta, hogy olyan érdekes stílusban írok, amely felkeltette a figyelmét. És megkérdezte, milyen volt az életem eddig…majd amit éőús ahogy meséltem azt kérte, hogy írjak könyvet, ő kiadná. Egy másik tanár csak azt mondta, hogy a pénzügyekről is olyan ”nőiesen” írok. Ez tetszett neki és ötöst adott. Éreztem, hogy valami érdekes lehet az írási stílusomban. Az ajánlatot végül visszautasítottam. Fogalmazzunk úgy, hogy a környezetem lebeszélt róla…
És, hogy mi vett rá, hogy most mégis ”laptop-ot” ragadjak? A válasz összetett. Az, hogy van mondanivalóm, amit merek leírni. Mindehhez a régi környezetemből ki kellett lépnem, mint egy rossz cipőből. Nehéz volt, mert az ember nem választhatja meg, hogy milyen családba születik. Nem illettem a családunk profiljába. A művészet és az érzelmek eretnekségnek számítottak. Így pénzügyet kezdtem tanultam, hogy szeressenek. Hát, nem jött be. Ezért elegánsan távoztam a családi körből 24 évesen. Ez lett ”termékeny” korszakom kezdete. Arra viszont csak most értem meg, hogy az ”élettapasztalataimat” át is tudjam adni. Van egy látens célcsoportom. Azok, akik holtponton vannak, és nem látják még a kiutat. Mindig van kiút. A mélypont ugyanis arra való, hogy valami rosszból valami nagyon jót alkoss. A rossz az, hogy a mélypont teljesen szétroncsolja a maradék önbecsülésedet és az EGO-t. A jó hír ebben az, hogy ha ”megsemmisülten” érzed magad, akkor legalább esélyt kapsz arra, hogy teljesen újraépítsd magad. A felépülés pedig lehet nagyon előnyös számodra, ha a hibákból tanulsz. A mélyponthoz hosszú, rögös út vezet. A felépülési folyamat sem megy egyik pillanatról a másikra. Tele van visszaesésekkel, de ettől ne ijedj meg. Előfordul.
Az öngyógyítás első lépése a legnehezebb. Először is fel kell tárni a MIÉRT-eket. A kiváltó ok lehet a veszteség, agresszió, nemi erőszak, verés, molesztálás, haláleset, düh, tehetetlenség, érzelmi elfojtás, szégyen, bűntudat, betegség vagy csak egy menstruációból adódó hangulatváltozás. (Írásommal személyes tapasztalatok alapján nyújtok segítő kezet.)
A mélyrepülésben az a nehéz, hogy annyira ”lemerült-elem” állapotba kerülsz, hogy még segítséget sem tudsz kérni és a legegyszerűbb tevékenység is megterhelő. A legkínosabb hogyha a gyerekkorod aggasztó volt, nincs hová vissszanyúlnod a lelkedben. Nem tudod a rejtett erőidet előhívni. Nincsenek aranytartalékaid. Helyette csak kínokat, szenvedést és szomorúságot találsz, ami nem éppen jó az elrugaszkodáshoz. Ebben a helyzetben ráadásul nem egyszerű, hanem drasztikus változtatásokat kell megtenned. Újra kell gondolnod, hogy miért kerültél mélypontra és úgy kell kialakítanod az új életedet, hogy elkerüld azokat a személyeket és cselekvéseket, amik ide vezettek. Igen, ez konfliktusokkal jár (pl. munkahelyváltás), amit nehéz ilyenkor elviselni, de végig kell csinálni. Hiszen csak egy életed van, és ezt senkinek nincs joga számodra előnytelen irányba terelni azt. Fontos, hogy vedd körbe magad nyugodt, bölcs emberekkel, akik erőt és szeretetet sugároznak. Ők segítenek a feltöltődésben. Ne ijedj meg, ha új kapcsolatokat kell ehhez az új körhöz kialakítanod.
A mélypontnak számtalan oka lehet, amelyek szövevényesen összefüggenek. Ha a MIÉRT-eket feltártad, jöhet a HOGYAN kérdésre történő válaszkeresés. Hogyan kerekedjünk felül önmagunkon? Konkrét példán keresztül adok erre választ; az első témám a veszteség feldolgozása.
A különböző borzalmakra mindig úgy reagáltam, ahogy tudtam. A tehetetlenség érzése folyamatosan rabságában tartott 24 éves koromig. Valahogy mégis túléltem. Az érzésekhez dalokat párosítottam. Kisgyermek koromban, ha valami rossz történt és féltem énekléssel védekeztem. Kamasz koromban ezt kiegészítve a zenehallgatással helyre tudtam állítatni a lelki békémet. Ehhez társult később (17 évesen) a tánc. A bátyám megfogta a kezem és beiratott egy tánc tanfolyamra. Ő merte látni bennem a tehetséget. Innentől már az éneklés mellett a zene és a tánc is a védekezésem eszköztárába került. Ezáltal teljes harmóniába kerültem önmagammal és legyőzhetetlennek éreztem magam. (Ezek a védekező eszközök persze mindenkinek mások, lehet az rajzolás, bélyeggyűjtés, diploma megszerzés stb..)
Aztán azt kívántam bárcsak szeretne valaki és megízlelhetném a mély, érzelmes szerelmet. Vigyázzunk mit kívánunk, mert még teljesül. Néhány nagyon rövid, komolytalan kapcsolatka után eljött a mély szerelem. Érdekes, nekem semmit nem engedtek a szüleim, csak hogy takarítsak, tanuljak és bevásároljak. Szürke életemben mégiscsak megjelent egy indiai fiú, aki a Műegyetemen tanult informatikát. Az első találkozásnál nem tetszett, addig, amíg először rám nem mosolygott. Ezután mondott egy viccet, amit alig értettem, mivel az angol kiejtése olyan „indiais” volt. De ahogy nevetett, úgy én is elkezdetem nevetni és minden feszültség elillant belőlem. Az önvédekező eszköztáramba felvettem hát a humort is. Sokat nevettünk. Mindig hajnalban és esténként sétálgattunk. Sajnos, titkolnunk kellett érzéseinket. A fiú nem bírta a nyomást, hogy Édesapáink égtelen haragra gerjedtek szerelmünkre. Így a második év után sajnos az erőszak is előkerült. A fiú a konfliktuskezelést a muszlim vallás szerint tette. De annak ellenére, hogy tudtuk nem lehetünk egymásé, mégis szerettük egymást a magunk buta módján 3 és fél évig (testi kapcsolat nélkül). Ehhez az életérzéshez is rendeltem most egy zenét (http://www.youtube.com/watch?v=r2hydcPvj5s). Ha a zárójelben lévő linkre ráklikkelsz a videóban olyan finom részleteket láthatsz, amiket én is átélhettem. Pl. az esernyő motívum. Ha egy fiú és egy lány fekete esernyő alá állnak, az a vonzalmat jelzi. Csodás érzés volt először esőben egy esernyő alá bújni a fiúval. Szinte hallottam, ahogy egy zene megszólal a szívemben. De azt is tudtam, hogy a dal véget ér egyszer, az eső esni fog és én nélküle állok majd az esernyő alatt. Ha valaki ismer engem az tudja, hogyha tehetem azóta már nem használok esernyőt, inkább elázok. Aki esernyőt ad nekem ajándékba, nohát az tényleg nem jól ismer engem.
Végül a szakításunk a Feneketlen-tónál történt. Pont úgy sírtunk mind a ketten, mint a videóban a két fiatal. Egy darabot téptek ki a szívemből. De el kellett őt engednem, hogy jobb legyen neki. Ez volt életem első nagy önzetlen cselekedete. Lemondani róla egyenlő volt a megsemmisüléssel és egyben a túléléssel. Ekkor egy lépcsővel feljebb kerültem a „felnőttség” felé. A mai napig fáj, de tudom, mindenki felnő egyszer. A szerelem érzését kaptam cserébe. Ezt nem veheti el tőlem a sors, az már belém épült. És azt is tudom, hogy 7 éve jól döntöttem a Feneketlen-tónál.
2011–ben újra elkezdhettem táncolni és minden egyes mozdulatomban benne van az a sok élmény, kínlódás, ami a táncomat kifejezővé, emberivé és beszédessé teszi. Pl. így is lehet ”profitálni”, építkezni a minket ért sérelmekből, veszteségekből. Nemigaz?
…és igen, a szakítás után 7 évvel próbálom tudatosan feldolgozni pl. ezt a veszteséget is. 7 éve nem volt rá energiám, csak a túlélésre hajtottam. Belemerültem a munkába, tanulásba, az önállósodásba és nem akartam az érzelmi gyászba mélyen belemenni. Gondoltam majd kinövöm. És itt követtem el az első hibát.
Javaslom, ha nagy veszteség ér, foglald el magad, de a gyásznak is hagyj időt. Az önvédelmi eszköztáraiból válogass ilyenkor. Minden esetben segíthet a zenehallgatás, meditálás, egyedüli séták, amelyek a felgyűlt feszültséget szép lassan feloldhatják. De ezeket ne halogasd. Később nehezebb lesz feldolgozni, amikor sok egyéb probléma társul hozzá (pl. betegség, munkahelyi stressz, új kapcsolat stb.)
Ez mind szép, de mi van, ha valami miatt az egyik önvédelmi eszközöd kiesik? Akkor az egyensúly felbomlik. Nálam ez mozgásszervi problémából adódott. Nem tudtam táncolni, és így már nem akartam zenét hallgatni sem. A sok stressztől cukorbetegség kezdődött nálam és 10 kilót híztam. És nagyon üresnek érzetem magam. Ez azt jelentette, hogy meg kell állnom egy pillanatra. Eljött az idő a veszteségeim feldolgozására (a fenti történet persze csak egy kis szelete a veszteségeimnek).
De konkrétan mi a teendő, ha padlóra kerülsz? Ilyenkor ne halogasd a probléma orvoslását, mint ahogy én tettem. Az elején cselekedj és fordulj szakemberekhez. Pl. szükséges lehet háziorvosi kivizsgálás (pl. teljes vérkép, vizelet vizsgálat stb.). Emellett számos segítséget igénybe vettem pl. humán kiropraktor, kineziológus, masszőr, sportok edzői, barátok véleménye, beszélgetések, séták stb.
Kihangsúlyozom, hogy nekem a kineziológusom sokat segített. Általa megismertem és elfogadtam önmagam. Rengeteg erőt és reményt adott. Bátran ajánlom, hogy Ti is keressétek fel Flórát! Szakértelmével és angyali kedvességével személyre szabott segítséget nyújt a nehéz időkben.
Amikor végre lelkileg, testileg stabil vagy, akkor elkezdheted a mozgáskúrát. Ebbe beletarozik pl.a jóga (nálam a stresszoldó Ajna-jóga), a hastánc (nálam a Baladi-hastánc), a salsa (Cuba), az úszás (főleg hát- és mell), a squash és a töménytelen séta stb. E felsorolás a saját élményeimet tükrözi. Azonban számos más lehetőség is létezik. A lényeg, hogy az általad választott mozgást, sportot önfeledten tudd élvezni.
Légy bátor kipróbálni új dolgokat! Győzd le a gyengeségedet! Például én 29 évesen tanultam meg úszni legyűrve a gyermekkoromban ”belémkódolt” víziszonyt. Azóta a víz az egyik legjobb barátom. Körbeölel, ha szomorú vagyok és feltölt energiával. Ja és még csinos is lehetek tőle, ha komolyan edzek. Karban tartja az elmét és a testet. Kitisztul a tudatod és a tested folyamatosan épül, ”gyógyul” az úszástól. Ne foszd meg magad ettől az élménytől! Ha az egészséged megengedi, úszás után jöhet a szaunázás. Ennek is külön technikája van. Nézz utána és ha teheted próbáld ki, mivel ez méregtelenít. (Így többé nem leszel mérges. :))
Kedves Olvasó! Fordítsd a javadra a múltban szerzett sérelmeket és negatív járulékos hozadékokat! A lényeg, hogy légy határozott és bízz abban, hogy megtalálod a számodra kedvező megoldást. És ne szégyelld, ha egyszerre több lehetőséget is felhasználsz. A fontos az, hogy neked jó legyen. Az élet túl rövid. És bárki is mondja, hogy milyen önző vagy, túl sokat foglalkozol magaddal, inkább takaríts stb…Hagyd ezeket figyelmen kívül! Csak magadra hallgass! Ez a Te életed. Nem a szüleidé, nem a testvéredé, nem a barátaidé vagy kollégáidé, és nem a környezetedé, hanem a Tiéd. A kulcsfigura itt Te vagy!
Az eszköztárad, ami erőssé tesz Téged, mindig teljes legyen. És ha sérül valamelyik, állítsd vissza az egyensúlyt. Céljaid átgondolására néha légy egyedül a saját gondolataiddal. Csak a számodra kedves zenét alkalmazd az elmélkedéshez pl.relaxációhoz, meditációhoz vagy jógához. Akár lefekvésre való ráhangolódáskor, akár felébredésnél is hasznos lehet. Így a kérdéseidre megkapod a választ, csak nyisd ki a tudatodat és élj tudatosan. Legyen a rend a trend a lelkedben, elmédben és testedben egyaránt!
Szép napot kíván Nektek Szonié Széva.