Kamaszok problémái egy kineziológus anyuka szemével
Ki vagyok én?
Ennek az egyszerű kérdésnek a megválaszolása
a legnehezebb a gyermek számára a kamaszévek alatt, hiszen a gyermekek állandó változásban vannak ilyenkor.
Változik a külsejük, változik a testi működésük, változnak az elvárások, változnak a kapcsolataik, változik
a megítélésük.
A hormonok aktív működésének köszönhetően
a környezet a szélsőséges hangulatingadozásokat tapasztalja és sok esetben félreértelmezik a kamasz gyermek reakcióját.
Nagy hangsúlyt kaphat ilyenkor a korosztály divatirányzatának követése, ami a csoporthoz tartozás biztonságérzetét adhatja a gyermeknek.
Mi: barátságok fókuszban
Jellemző erre a korszakra, hogy a barátságok elmélyülnek és fontos szerepet kapnak a gyermek életében. Mivel az érzelmeik szélsőségesek, főleg a lányoknál gyakoribb lehet a veszekedés, esetleg a kiközösítés. Ilyenkor kell megtanítanunk a gyermeknek, hogyan kommunikálja
a csalódását, érzéseit társai felé, és hozzá kell segítenünk ahhoz, képes legyen objektíven látni
az események mögötti motivációkat.
Ebben a korban sok esetben a barátoknak való megfelelés meggondolatlan döntésekhez vezetnek, amit később megbánás követhet. Az összetartozás miatt nem mondanak nem-et barátaiknak, pedig pl. egy tetoválás
a bokán örök nyomot hagy a testen.
Ekkor szembesülünk saját nevelésünk eredményeivel, látjuk, mennyire sikerült pozitív értékrendet kialakítanunk gyermekeinkben.
A világ:
Egyre többet értenek a körülöttük zajló eseményekből, ugyanakkor ezt a tudást teherként érzékelhetik, mert szembe kell nézniük a felnőttek problémáival is.
Fel kell ismerniük a veszélyeket, különbséget kell tenniük
a talmi és a valódi értékek között. Egyre több kísértésnek kell ellenállniuk, felvállalva akár a barátok bírálatát.
A kamaszra zúduló követelmény, elvárás és információáradat leterheli a gyermek idegrendszerét, ezért hasznos megtanítanunk egyszerűbb stresszoldó technikákra mint a relaxáció, mozgásformák, légzőgyakorlatok stb.
Szülőként mit tehetünk?
Idő-figyelem-megértés-bátorítás
A legnagyobb hangsúlyt az őszinteségre helyezném.
Szánjunk időt arra, hogy a gyermek megoszthassa velünk élményeit, kétségeit, félelmeit! Éreznie kell, hogy mellette állunk ebben a változó időszakban és az ő nézőpontját meghallgatva próbálunk megoldást találni a problémákra.
Meg kell értenünk, hogy a változás folyamata megterhelő
a gyermek és környezet számára, ha nem a helyén kezeljük a kamasz érzelmeit.
Nem szabad magunkra venni a gyermek lustaságát, közönyét, indulatait.
Nehezebb napokon egy kamasz, aki nem elégedett magával, a világot is ellenséges helynek tarja, a mi dolgunk ilyenkor, hogy ne ítélkezzünk, hanem próbáljunk
a gyermek érzései mögé nézni és finoman vonjuk be
a család életébe.
Ha ezt nem tesszük meg, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a gyermek nem velünk beszéli meg az őt foglalkoztató kérdéseket és külön kis szigetként működik
a családban.
Egy kamasz és egy kiskamasz anyukájaként azt tapasztalom, hogy
fizikailag már valóban kevesebb